Pakot István

A szalonzene,mint zenehallgatási forma Franciaországban jelent meg a 19-ik században. Zongorára és énekhangra vagy szólóhangszerre íródott műfaj. A budapesti pezsgő kulturális élet hamar helyet adott ennek az újszerű és elegánsnak számító zenehallgatásnak szalonokban,tea és kávéházakban egy kerek évszázaddal később. Így történt ez Sepsiszentgyörgyön is 2012-ben, amikor a produkció életre kelt. A Szalonspicc múltidézés! Az adott műfaj hiánya és igénye hozta létre a produkciót. Repertoáron a múlt század közkedvelt dalai: filmzenék, sanzonok, operettek, musical részletek. Ennek a közkedvelt repertoárnak az újraélesztése több következtetést vont maga után, elsősorban egy olyan zenei anyagról van szó, amely széles körű generációknak adhat zenei élményt, hisz a dalok ismertek a „húszas” éveikben járóknak is és természetesen nagyszüleink körében is. Továbbá egy elegáns szórakozásnak vélhető műfaj, amely kulturális eseményeken és igényesebb szórakozóhelyeken egyaránt megállja a helyét. Nosztalgikus együttlét az idősebbek számára, múltidéző hangulatteremtés a fiatalabbik generációnak. A produkció nagy sikernek örvendett már több ízben Sepsiszentgyörgyön, Kézdivásárhelyen, Csíkszeredában, Gyergyószentmiklóson, továbbá Szovátán, Rétyen, Uzonban, Árkoson, különböző tematikájú kulturális rendezvényeken. A repertoár java része, Szilágyi Zsolt (sepsiszentgyörgyi nagy tiszteletű énekes) személyes zenei könyvtárából származik. A zenei projekt három személyes, könnyen mozgatható, saját hangosítással dolgozik: Lőfi Gellért-zongora, Éltes Áron-saxofon, klarinét, Pakot István-ének. A folyamatosan bővülő repertoárból pár dalcím ízelítőként: Összecsendül két pohár; Oda vagyok magáért; Meseautóban; Szalonspicc; Lehet, hogy szép nem vagyok; A férjek egyenjogusága; Manci, a kis pesti lány; Egy csók és más semmi; Sex a divat; Mindig az a perc; A szívemmel látlak; Húsz éves vagyok; Szép divat a szerelem; Imádok élni; Szívemben bomba van; Hamvadó cigarettavég; Valami kis szerelem; Egy tisztes őszes halánték.

Beszámoló